Két buddhista szerzetes megy az úton, és látnak egy lányt, aki tipeg egy patak mellett, de nem tud átmenni rajta, mert beázna a cipője. A szerzeteseknek ugyan tilos nőhöz érni, de az egyik mégis gondol egyet, felkapja a lányt, átviszi a patakon, a túloldalon leteszi, elköszönnek és továbbmennek.

A másik szerzetes néz, néz, vakarja a fejét, félóra múlva már nem bírja tovább, megszólal:
- Hogy tehettél ilyet? Nekünk tilos nőt érinteni, te mégis átvitted azt a lányt a patakon.
Mire a másik kedves mosollyal felel:
- Én azonban egyből letettem a lányt a túlsó parton, te ellenben még most is cipeled..
(ismeretlen szerző)